Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép Bemutatkozás

Anya vagyok. Startlap szerkesztő vagyok. Startlap szerkesztő és anya.
Időnként a kettő szorosan összegabalyodik, ettől lesz valami végtelenül bájos és diszkrét kisugárzása a munkának.

12 éves korom óta készülök az anyaságra. Sok küzdelem, kudarc, fájdalom után 2005 Karácsonyán, amikor lemondtam róla, kismama lettem.

Várandósságom előtt kezdtünk bele egy kivizsgálás-sorozatba, lisztérzékenységre kihegyezve, mely egy autoimmun-betegség és komoly hiánybetegségek előidézője, hogy csak a piramis alját említsem.

Családunkban halmozódás volt, a kivizsgálás során azonban nem találtak konkrét, cöliákiára utaló kórképet. Diétáztam, megismerkedtem lisztérzékenyekkel.
Egészen pontosan: rám találtak :)
A húgomnál 25 évesen diagnosztizálták a lisztérzékenységet.
Pályázatíró tanfolyamra jártam, ahol a kolléganőmről és családjáról derült ki, hogy "lé".
Társadalombiztosítási tanfolyamra jártam, ahol kiderült, kolléganőm édesanyja is "lé".

Ezúton köszönöm Nekik és a LÉOÉ Vezetőségének, tagjainak, társaimnak, minden kedves szavukat, konkrét segítségüket - hogy élnek, hogy vannak, hogy segítenek másokon.
Nagyon szívesen viszonzom, amivel csak tudom jóságukat - eszközeim erre leginkább a közvélemény felhívásában adottak.
Tavasszal egy adó 1% kampány volt ez az eszköz.


Kicsi lányom megszületése után oxigénhiányos állapotba került, oxigént kapott - és kórházi fertőzést, melynek következtében folyamatosan rettegtünk az életéért.
Édesapja 3 hónapig állta a sarat, akkor kidőlt - azóta sem jött helyre a -nevezzük így- kommunikáció közöttünk.

Többszöri légzésleállás után, melyet az orvosok nagyvonalúan légzésproblémának tituláltak, 9 hetesen kórházba kerültünk.
Egyszer abnormális értéket jelzett a gép, lányom falfehéren, a mennyezetre meredve kapkodta a levegőt, zihált.
Pont úgy, mint otthon éjjelente.
Nővérek rohantak, ránéztek - orvost kérdeztem mi történt Vele?
"Csak téves riasztás."
Nem értettem.
Azóta sem.

Ezek után félreraktam a légzésfigyelőt, tömtem magamba a vitaminokat, hogy észen tudjak lenni - és saját testem volt a légzésfigyelő.

6 hónapos koráig vagy ülve aludtam, vagy a karomban feküdt, vagy rajtam.
A kialvatlanság rányomta a bélyegét a családra.
Mindezek ellenére kicsi lány boldog és kiegyensúlyozott.
Nem kívánom senkinek, hogy átélje azt az időszakot, vagy akár egy szeletét is.
Aki vesztett már el gyermeket - tudja.
Akinek a gyermeke életét már megmentették - tudja.
Aki nem ismeri ezt az érzést - sose tudja meg milyen, csak érezze át, és segítsen azoknak a nőknek, férfiaknak, anyáknak és apáknak, akik ezeket megtapasztalták.

Empátia.

Oldalaim is ezzel a céllal jöttek létre.

Mostanában örömteli dolgokkal foglalkozunk, büszkén pisilünk a fűre, járdára, bilibe, mikor hová kívánkozik.
Mint minden, a szobatisztaság is természetes módon érkezett el hozzánk.
15 hónaposan rendre száraz pelussal ébredtünk a délutáni szunyókálásból.
Bejött a meleg és minden ruha csak feleslegessé vált...
Így a pelus is.
Körülbelül egy hétig találkoztunk tócsákkal padlón és szőnyegen, aztán magától rájött, hogy a járda kiszáradása ellen tenni kell, majd kis locsolóval eltüntetni a nyomokat :)

Ma már csak éjszakára vesszük fel, vagy hosszabb útra induláskor - kikérve a jogosult véleményét, hogy kéri-e?

Csak semmi sietség, ráérünk.
Apa szeretné, ha már nem kellene egyáltalán, szerintem meg elég ovi idején elgondolkodni a pelusról.
Csak 23 hónapos.
Most töltötte.
Nem sietünk sehová.

Rövidesen újabb lapjaim jelennek meg a témában, fogadják szeretettel!

A Szerkesztő


Asztmatikus Gyerek Blog


Agrár, kertészeti, virágkötészeti oldalaim:



http://www.kerteszmernok.eoldal.hu/
eXTReMe Tracker